A 110 éves Sárosy Zoltán Kanada legidősebb embere

A különleges alkalomból Toronto polgármestere, Ontario állam miniszterelnöke és Kanada szövetségi kormányfője is felköszöntötte Sárosy Zoltánt.

Gondolhatnánk, hogy csak egy elírás. 110 éves? Vagy a cikkíró nagylelkű túlzása a szupercentenárium (hivatalos megnevezés, ha valaki eléri 110. évét), de nem ez a helyzet. Zoltán Sarosy, Magyarországon született 1906-ban, a legidősebb ember Kanadában, profi sakkozó, a 80-as években háromszor nyert kanadai távsakk bajnokságot.

Az életútja

A 110 éves kanadai magyar férfi életét meghatározta a sakk szeretete. Bécsi egyetemi évei alatt tanult meg játszani, majd az 1930-as években többször is magyar bajnok lett. A nagymesteri címet 1943-ban kapta meg. Az ’50-es években emigrált Kanadába, ahol 1967-ben országos bajnok lett távsakkban. 95 évesen tanulta meg használni az internetet és azóta onlájn szájtokon sakkozik. 

Budapesten született 1906. augusztus 23-án. Tízévesen kezdett sakkozni a parkokban, és folytatta iskolásként is, majd egyetemistaként Bécsben, ahol nemzetközi kereskedelmet tanult. 1928-ban, az egyetem elvégzése után hazaköltözött Budapestre, ahol folytatta sakkozói pályáját.

A II. világháború alatt, 1943-ban megnyerte a magyar sakkmester-jelöltek versenyét Diósgyőrben, ezzel szerezte meg a sakkmesteri címet. A háború után egy nyugatnémet menekülttáborban töltött némi időt, majd 1948-ban Franciaországba költözött, ahol 1950-ben Henri Sapin elzászi bajnok ellen állt ki (2–2). Ezután kivándorolt Kanadába, ahol Torontóban telepedett le és levelezési sakk-kal kezdett foglalkozni. Négyszer lett kanadai bajnok levelező sakkban (1967, 1969, 1972, 1981), és 1988-ban nemzetközi levelezősakk-mester (IMC) lett. 2006-ban beválasztották a Canadian Chess Hall of Fame-be. 108 éves korában még aktívan sakkozott.

Élete maga a történelem

1914. június 28., Szarajevó: egy szerb nacionalista diák, Gavrilio Princip két pisztolylövéssel meggyilkolja a nemrég annektált Bosznia fővárosán, Szarajevón átkocsizó Ferenc Ferdinánd főherceget és akkor állapotosnak hitt feleségét, Chotek Zsófiát. Az alig nyolcéves Sárosy Zoltán ekkor a Monarchia egyik, Adria-tenger mellett fekvő katonai bázisán él édesanyjával, valamint katonaorvos édesapjával.

“Egyik reggel, ébredés után kiléptem a szobámból, és láttam, hogy édesanyám épp pakol. Jön a háború! – mondta, és tizenkét órán belül el kell mennünk.”

Érzik az óriási háború veszélyét, és egy torpedóhajón néhány másik katonával együtt egy másik kikötőbe hajóznak, ahonnan egy apró hajóval Triesztbe indulnak tovább, végül pedig vonattal érkeznek meg Budapestre.

Másfél évvel később, a háború közepén a kis Zoltán édesanyjával sétál egy budapesti parkban, ahol a fiú egy sakkozó kisfiúra figyel fel – neki köszönhetően érdeklődése a játék felé fordul, melyet azután nap mint nap játszik a környékbeli gyerekekkel.

Budapesten érettségizik, egyetemi tanulmányait pedig Bécsben kezdi meg. 1928-ban, friss diplomával a kezében, nemzetközi kereskedelmi ismeretekkel a fejében visszatér a magyar fővárosba, ahol ahelyett, hogy egy export-import cég, vagy a kereskedelmi szektor más területén tevékenykedő vállalatra áldozná az összes energiáját, inkább folytatja sakkozói karrierjét.

Tizenöt évvel később, a háborúból épp kiugrani próbáló, de a németek által egyre erősebb nyomás alatt tartott Magyarországon kis híján megszerzi a sakknagymesteri címet (megnyeri az 1943-ban, Diósgyőrben rendezett nagymesterjelöltek tornáját), néhány hónappal később, a németek érkezésekor pedig – anyanyelvi szintű némettudásának köszönhetően – önkéntes fordítóként viszonylagos biztonságban, a fővárosban éli át a háború utolsó hónapjait, miközben barátai és kortársai a keleti fronton vesznek oda.

Az osztrák-magyar határon átszökve előbb Salzburgban próbál boldogulni, de végül egy menekülttáborba kerül, ahonnan egész Európát átszelve végül Elzászban, Franciaország jelentős német kisebbséggel rendelkező tartományában próbál letelepedni, de 1950-ben igen kecsegtető hírt kap: Kanada megnyitja kapuit a kivándorolni kívánók előtt, így Párizsba indul, hogy megszerezze a költözéshez szükséges papírokat.

1950. december 27-én végül hosszú hajóút után megérkezik Halifaxba, ahonnan vonattal Toronto felé indul.

Feleségét és lányát Magyarországon hagyta, Kanadából értük küldött, de az asszony nem akarta elhagyni az országot, ezért elváltak. Sárosy ezután Heino Mallo észt bevándorlót vette feleségül Kanadában; az asszony 1998-as haláláig együtt éltek. Sárosy 110 éves korában egy idősek otthonában él a torontói Bloor Street Westen, a High Parkkal szemben.

Emlékszik a múltra

“Emlékszik a múltra, de a rövidtávú memóriája az igazán csodálatra méltó. Ebben a korban rendkívüli, hogy valakinek még mindig ennyire éles az esze.” – mondta róla az otthon egyik dolgozója.

A férfi mindig nyitott volt az újdonságokra: 1999-ben, kilencvenhárom évesen vett magának egy számítógépet, hogy a fárasztó postára járás helyett már online sakkozhasson az ellenfeleivel, és saját bevallása szerint egyáltalán nem bízott már benne, hogy befejezi az utolsó, általában négy-öt éven át tartó partiját.

Az interjút készítő újságíró természetesen nem hagyta ki az örök kérdést: Mi a hosszú élet titka? Az idős sakkozó nevetve válaszolt:

“Tinédzserként dohányoztam, de nem szerettem, így letettem. Néha ittam is, de csak alkalmanként egy pohár brandy-t. Még mindig dolgozom a hosszú élet titkának megfejtésén, de amint meglesz a válasz, azonnal rohanok a szabadalmi hivatalba. Olyan vagyok, mint egy idős autó, aminek már rozsdás a karosszériája, ráznak a kerekei, de a motorja még mindig jól működik.”