A baseball amerikai története- a nemzet sportja

A sport, amely több nosztalgiát ébreszt az amerikaiak körében, mint bármely más. Szinte mindenki, már gyerekként megismerkedett a baseballal, és ez lett az úgynevezett “nemzeti időtöltés.” Ez egy demokratikus játék. Ellentétben a labdarúgással és kosárlabdával, a baseballt lehet jól játszani teljesen átlagos magassággla és súlyal.

A baseballt már az amerikai polgárháború (1861-1865) előtt ismerték. A korai bajnokok csíszolták, finomhangolták a játékot, hogy az magába foglalja mindazon készségeket és mentális feltételeket, amik a krikettnek oly nagy tiszteletet szereztek Angliában. Különösen a pontozás és az eredmény nyilvántartás adta a baseballnak a súlyát. “Ma”, jegyzi meg John Thorn a Baseball Encyclopediaban, a baseball eredmény nyilvántartás nélkül elképzelhetetlen.” Kétségtelen, hogy több amerikai ismeri Roger Maris 61 hazafutását 1961-ből, amely véget vetett Babe Ruth 60- as rekordjának, amelyet 1927-ben állított be, mint az elnök, Ronald Reagan 525 választási szavazatát 1984-ben, amelyel megdöntötte Franklin Roosevelt elnök523-as rekordját 1936- ból. Az amerikai emberek tudatában az él, hogy a baseballt 1839-ben a New York állambeli Cooperstownban egy bizonyos Abner Doubleday nevű tábornok ötlötte ki. Ám ez korántsem tekinthető történelmi ténynek. A baseball születésének időpontjáról, a Spalding sportszergyártó cég elnöke által kinevezett bizottság döntött – önkényesen. A háromtagú testület a Nemzeti Baseball Liga korábbi elnökeiből verbuválódott, s egyikük sem volt szakavatott kutató vagy történész. Mindennek tetejébe a határozatukat dokumentáló iratok a lángok martalékává lettek. Mindenesetre a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a baseball eredeti amerikai játék, semmiféle idegen gyökere nincs.

A baseball rokonságban áll az angol krikettel. Hasonló ütősjátékokat már az 1300-as években feljegyeztek és játszottak – Európában és a kontinensen kívül is – sokféle népi játék formájában. A magyar kapósméta vagy várméta szabályai kísértetiesen hasonlítanak a baseball szabályaira. Hazánkban ez a népi ütősjáték sajnos a II. világháború után lényegében „kihalt”.

Az amerikaiak kedvelt játékukat, a rounderst fokozatosan alakították át baseballá. A mai értelemben vett baseball szabályainak kialakítását Alexander Cartwrigth-nak köszönhetjük, aki összegyűjtötte a játék leginkább elterjedt szokásait, és elõször nyomtatta ki a baseballsport szabálykönyvét. Az 1840-es évek környékén megalapította csapatát, a New York Knickerbockers-t. Az első hivatalosan feljegyzett mérkõzésen – 1846. június 19-én – a New York Nine a New Jersey-beli Hobokenben 23–1-re verte a Knickerbockerst. Ettől kezdve a játék gyorsan terjedt az országban, és a szabályok is fokozatosan csiszolódtak. Az 1861–1865 közötti polgárháború is nagyban hozzájárult a játék elterjedéséhez. A fogságba esett déli katonák sokat látták északi honfitársaikat baseballozni, és amikor a háború után hazatértek délre, jó hírét keltették a játéknak.

Az első játékosok természetesen amatőrök voltak, de nem telt el sok idő, és a csapatok pénzt vagy állást ajánlva próbálták magukhoz édesgetni a jobb játékosokat. Megalakult a két amerikai profiliga: A Nemzeti Liga 1876-ban, az Amerikai Liga pedig 1901-ben. A két liga 1903-ban egyesült, a Major League Baseball első World Seriesét (az észak-amerikai profiliga döntőjét) is ebben az esztendőben játszották.

A baseball tehát hihetetlen népszerűségre tett szert Amerikában. Az egyszerű munkásembertől az elnökig szinte mindenki lelkes híve és szakavatott értője a sportágnak, amelyet a látványosság, a küzdelem, a kockázatvállalás, a pályán zajló események gyors, drámai változása és a játék egyszerre csapat- és egyéni sportág jellege tesz nagyszerűvé.

Az első feljegyzett baseballmeccset 1846-ban játszották. Cartwright csapata, a Knickerbockers 1-23-ra veszített a New York Nine ellenében, a New- Jersey-beli Elysian Fields-en. Ezek az amatőr meccsek mind népszerűbbek és gyakoribbak lettek. 1887-ben összehívtak egy gyűlést a csapatok képviselőiből, hogy megbeszéljék a szabályokat. Északkeletről huszonöt csapat érkezett a tanácskozásra és a rákövetkező évben megalapították a Baseball Játékosok Nemzeti Szövetségét (National Association of Baseball Players) amely így az első szervezett baseball liga lett. Működésének első éveiben úgy támogatták magukat, hogy alkalmanként belépőt szedtek a nézőktől. A jövő egyre szebbnek tűnt. Az 1860- as évek korai szakasza az Egyesült Államok történetében nyugtalan időszak volt. A polgárháború időszakában a baseballcsapatok száma drasztikusan lecsökkent, de a baseball iránti érdeklődést az Unió katonái magukkal vitték az ország egyéb részeibe is így mire a háború véget ért többen játszották a baseballt, mint bármikor előtte. A liga éves közgyűlésén 1868-ban már több mint 100 klub képviselői vettek részt.

Ahogy liga növekedett, úgy nőttek ezzel párhuzamosan a költségek is. Egyre gyakrabban szedtek belépőt a nézőktől és a csapatoknak gyakran adományokat vagy szponzorokat kellett szerezni egy-egy utazásukhoz. Annak érdekében, hogy ezeket megszerezhessék mind fontosabbá vált a győzelem. Így történhetett meg, hogy annak ellenére, hogy a Ligában eredetileg csak amatőrként játszhattak a játékosok, néhány játékosnak titokban már ekkor is fizettek: néhányuknak a szponzorok adtak munkát, mások titokban kaptak fizetést a játékukért. A Cincinnati Red Stockings csapata úgy döntött, hogy teljes egészében profi csapattá válik. A Wright fivérek, Harry és George az ország legjobbjait toborozták össze, így minden ellenfelüket megverték. A Cincinnati Red Stockings 61 meccsen győzedelmeskedett és mindeközben egyet sem veszített el, aminek hatására igen hamar elterjedt a fizetett játékosok alkalmazása. Néhányan szerették volna, ha a baseball amatőr keretek közt marad, de egyszerűen nem tudták a profi csapatokkal felvenni a versenyt. Egyre inkább eltűntek a süllyesztőben, ahogy a legjobb játékosok mind profivá váltak. Az 1871-ben megalakult Nemzeti Szövetség (National Association) lett a világon az első professzionális baseball liga

A századforduló újabb próbálkozót hozott magával, az Amerikai Ligát (American League) amely 1901-ben alakult meg és egyből átcsábították a NL legjobbjait aminek köszönhetően a NL vezetői egymás ellen fordultak majd létrehoztak egy háromfős bizottságot, hogy vezesse a ligát, akik végül megtalálták a módját az egymás melletti békés együttélésnek. A két liga 1903-ban „egyesült”, a Major Ligue Baseball első döntőjét is ebben az évben játszották.

1911-ben a labda változásával (fakockát helyeztek bele) a játék képe is drámaian megváltozott. Negyven év ütési statisztikái kezdtek el zuhanni, míg a játék népszerűsége az egekbe szökött. 1914-ben ismét egy újabb liga próbált magának teret nyerni. A Szövetségi Liga (Federal League, FL) úgy tűnt sikeresen megveti a lábát mind a pályán, mind pedig a bíróságon. Beperelték az NL-t és az AL-t, hogy monopóliumot hoztak létre, de amíg a per annak rendje és módja szerint folyt, az FL összeomlott. Az 1919-es szerencsejáték-botrány alapvető reformokat hozott és a nemzet legnagyobb városában megszületett egy legenda.

George “Babe”Ruth sikeres dobó (pitcher) volt a Boston Red Sox csapatában, mikor megvette a New York Yankees és külső-védőt (outfielder) csinált belőle. A baseball történetének legnagyobb ütőjátékosává vált. Ruth forradalmasította a játékot bátor „HR-ütő” játékával, bevezette a baseballt a gazdasági fejlődésének korszakába és Amerika egyik legnépszerűbb emberévé vált.

Mint minden más ember, a játékosok is bevonultak fegyveres szolgálatra amásodik világháborúban. A negyvenes évek így nehéz időszakot jelentettek a baseballnak, de az új kor már közeledett. Bár soha nem volt írott szabály, a baseball mindig is rasszok alapján szét volt választva egészen 1947-ig, amikor Jackie Robinson áttörte a bőrszín alapján állított korlátokat és a Brooklyn Dodgershez igazolt. A fekete játékosok elterjedt alkalmazása lassú folyamat volt, még tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy minden csapatban játszhassanak és egészen a hatvanas évek elejéig tekinthetjük a ligákat szegregáltnak.

1960-ban még egy rivális liga tűnt fel. Annak ellenére, hogy sok csapat költözött, a legtöbb még mindig északkeletre koncentrálódott. Délen és nyugaton a nagy városok viszont saját csapatokat szerettek volna. A Kontinentális Liga (Continental League, CL) úgy tűnt nyerhet a bíróságon, mielőtt tönkremenne a pályán, ezért a két nagy liga – attól félve, hogy elveszítik monopóliumukat – kompromisszumot kötött a CL-el. Beleegyeztek, hogy a csapatok számát 16-ról 24-re növeljék az évtized végéig. Játékosok örültek ennek, hiszen a bővítés több munkalehetőséget jelentett. A baseball gazdaságilag egyre jobban virágzott, ahogyan növekedett a résztvevők száma. Az országos televízióval és rádióval kötött szerződések pedig óriási összegeket hoztak a konyhára.

A baseball az amerikai kontinens és Kelet-Ázsia országaiban népszerű. Japánban, a Dominikai Köztársaságban , Kubában, Panamában, Dél Koreában és egyéb országokban is ez a legnépszerűbb sport. Az USA- ban a baseballt egyenesen nemzeti sportnak kiáltották ki – a Major Legue Baseball (MLB) meccseinek látogatottsága nagyobb, mint az összes többi sportágé együttesen. Bár Észak-Amerikában a labdajátékok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek (baseball, kosárlabda és amerikai futball), a baseball népszerűsége olyan magas, hogy a „ballgame” (labdajáték) kifejezést szinte kizárólag a baseballra használják és a „ballpark” (labdajáték pályája) csakis baseball pálya lehet.