Légzsák jóváhagyva, de síversenyzők nagyrésze vonakodik használni

Molvena, Olaszország – Tekintettel ezen balesetek gyakoriságára, síelést irányító nemzetközi testülete, a közelmúltban használatra engedélyezett egy biztonsági eszközt, a légzsákot, melynek fejlesztése közel négy év óta tartott. De sok versenyző vonakodását fejezte ki az új technológia felé.

A kívülállóknak, a sportolók reakciója alaptalannak tűnhet. Miközben 150 km/h sebességgel száguldanak hegyről lefele, miért nem akarnak egy kicsit több védelmet, különösen, ha a nyak, váll vagy védtelen mellkas sérülések forrása lehet? De ahogy a profi sportban gyakran megtörténik, a pénz és a „teljesítmény mindenekelőtt” olyan tényezők, amelyek felülmúlják a biztonsági aggályokat.

“Mint versenyzők, mindannyian szeretnénk olyan gyorsak lenni, amilyen csak lehetséges, és minden fölösleges kis súly, csak még egy kis púp a hátunkon,” nyilatkozta Marco Sullivan, az Egyesült Államok Olimpiai csapattagja, célozva a legutóbbi légzsák alakjára. “Ha te vagy az egyetlen srác aki viseli, nagy sebességnél valószínűleg hátrányba leszel.”

A légzsák látszólagos előnye ellenére, hasonló motorversenyzésben használthoz, a Nemzetközi Sí Szövetség habozott kötelezővé tenni. A szövetség, ismert francia rövidítése FIS, a Beaver Creek, Colo. alpesi világbajnokságon, azt nyilatkozta, hogy megvárják, amíg a síelőknek több választási lehetőségük lesz, mert a légzsákot jelenleg csak egy cég gyártja.

“Senki sem fogja viselni, amíg mindenki nem viseli” mondta Sullivan.

Sullivan álláspontja nem egyedi, a csúcssportolók minden sportban távolságtartóan, vagy éppen ellenszenvel fogadják a változtatásokat.

Bizonyos szempontból érthető a síelők habozása, elvégre a különbség a szocsi olimpia férfi lesikló versenyében az első, és a 12. helyen végzett között kevesebb mint 1 másodperc. Bármit, ami egy picit is hátrányosan befolyásolná eredményüket (vagy csak gondolják, hogy befolyásolná) el kell kerülni.

Igaz ugyan, hogy az altesti sérülések, mint a szakadt térdszalag, ínszalag vagy törött láb, gyakoribbak, de a felsőtestet éríntő balesetek sokkal súlyosabbak. Az amerikai Bode Miller, aki tavaly márciusban egy ütközés során megsérült a hátán, kihagyta az egész világbajnoksági szezont, novemberi műtétje után tért vissza a versenyzéshez. A szuper-G világbajnokságon azonban megint összetőrte magát.

Annak érdekében, hogy csökkentse a súlyos balesetek számát, az F.I.S. felkérte az olasz Dainese céget, dolgozzon ki megfelelő védőfelszerelést. A Dainese a motorversenyzésben szerzett tapasztalatokat, hiszen számos biztonsági eszközt, ideértve a profi versenyzők által viselt légzsák-rendszert is kifejlesztett.

2011-ben, a Dainese, FIS-el karöltve, elkezdte kifejleszteni a síelésben használható légzsákot. A kihívás nagy voltak. Először is ott volt a feladat, olyan rendszert alkotni, amely hatékonyan megkülönbözteti az egyensúlyát elvesztő, de azt visszaszerezni képes, és az azt visszaszerezni képtelen versenyzőt.

“Ezért nevezzük ezt intelligens ruházatnak,” mondta egy interjúban Vittorio Cafaggi, a Dainese stratégiai fejlesztések menedzsere. “Nem elég, ha csak a védelmet nyújt, azt is tudnia kel, hogy mikor van szükség a védelemre. “

Ezért, a Dainese szakemberei mindent bevetettek: giroszkóp, gyorsulásmérő és egy GPS nyomkövető berendezés, melyek figyelemmel kísérik a sportolók helyzetét, talaj és sportoló által bezárt szöget, sebességet. Ha a síelő poziciójában vagy sebességében hirtelen drámai változás mutatkozik, a normális algoritmuson kívüli tartományba kerülve, a légzsák felfúvodik.    

Az egyik legnagyobb kihívást a síugró versenyzők jelentették, ugrás – repülés közbeni testhelyzet változtatásaik miatt, de egy „repülő üzemmódot” is beépítettek.

A másik nagy feladat a Dainese számára maga a külalak megtervezése volt. A síelők testhezálló ruhát viselnek, vékony háttámlával, a kezdeti légzsákok viszont terjedelmes golyóálló mellényre hasonlítottak. A legújabb verzió, amely Cafaggi szerint, használatra kész, sokkal könyebb, vékony műanyagot használva, jogging póló méret, hitelkártya-méretű elektronikai panel, egy kis gázpalack és az ezeket tartalmazó táska. A rendszer egy kis elemmel működik.

„Jelenleg a rendszer nem használható szabadidős síelők körében, mert egyszerűen túl gyakran esnek el ahoz, hogy ez az egy egyszer használatos légzsák praktikus legyen. Mégis, ahogy a Dainese létrehozott egy motorkerékpáros légzsákot utcai használatra, egy amatőr verziója nem lehetetlen” mondta Cafaggi.

A fejlesztés során, a Dainese kereste a sportolók és számos nemzeti szövetség visszajelzést, és Cafaggi vitatja Sullivan azon állítása, hogy bárki, aki viselte a légzsákok, hátrányt szenvedne a sebesség tekintetében. A számtalan szélcsatorna-vizsgálat során, a jelenlegi modelleknek megtalálták az “aerodinamikailag semleges” alakot.

A rendszernek, amelynek a Dainese D-air névet adta, már december 31-én engedélyezték a használatát, és Mirena Küng svájci síelő a St. Moritz, Svájc női versenyen már használta is.

Werner Heel, egy olasz síelő, aki kapcsolatban van a Dainese-el, azt mondta, hogy hajlandó használni a légzsákot- de csak az edzéseken, mert úgy érzi, egy kicsit “szűk” a mellény. Steven Nyman, egy amerikai, aki nem áll kapcsolatban a Dainese-el, azt mondta, hogy felajánlottak neki egy mellényt, de el kellett utasítania, mivel nem a szponzorok gyártották, és mert még nem bízik meg benne. Ha a légzsák rossz időben fúvodik fel, nos Nyman szerint “az gáz.”